Chandogya Upanishad 7.33
स य आशां ब्रह्मेत्युपास्त आशयास्य सर्वे कामाः समृध्यन्त्यमोघा हास्याशिषो भवन्ति यावदाशाया गतं तत्रास्य यथाकामचारो भवति य आशां ब्रह्मेत्युपास्तेऽस्ति भगव आशाया भूय इत्याशाया वाव भूयोऽस्तीति तन्मे भगवान्ब्रवीत्विति ॥ २ ॥
7.14.2 — sa ya aasham brahmetyupasta aashayasya sarve kamah samridhyantyamogha hasyashisho bhavanti yavadashaya gatam tatrasya yathakamacharo bhavati ya aasham brahmetyupaste'sti bhagava aashaya bhuya ityashaya vava bhuyo'stiti tanme bhagavanbravitviti || 2 ||
'He who meditates on hope as Brahman, all his desires are fulfilled by hope, his prayers are not in vain; he is, as it were, lord and master as far as hope reaches—he who meditates on hope as Brahman.'
'जो आशा को ब्रह्म मानकर उपासना करता है, उसकी सब कामनाएँ आशा के द्वारा समृद्ध होती हैं, उसकी आशीष अमोघ होती हैं; जहाँ तक आशा की गति है वहाँ तक स्वच्छन्द विचरता है। 'भगवन्, आशा से भी अधिक कुछ है?' 'हाँ।' 'तो बताइये।'